Költözés előtt...

Listát írt a teendőkről. Minden olyan problémára, ami felmerülhet előre megoldást keresett. A bútorok szétszerelése már előző nap megvolt, a dobozokban lévő holmik, szállítására tervet készített. Ehhez képest én csak nagyjából durván gondoltam át a költözésem menetét, azt is az utolsó pillanatban. Dobozokat az utolsó pillanatban kerestem. A ruháimból az utolsó pillanatban válogattam ki azokat, amiket nem vittem magammal az új lakásba. Dobozolni pedig a költözés előtti pár napban kezdtem, munkaidő után késő estig. A költözés lebonyolítását a barátom magára vállalta. Az összes barátjával megbeszélte a teendőket. A bútorok mozgatását és a fizikai munkát a családja férfitagjai és a barátai elvégezték. Én a nehéz bútorotok cipelését nem tudtam vállalni, ezért nagyon bíztam a fiúkban, hogy minden rendben lesz. Csütörtökön délben még tízen tevékenykedtek az új lakásban: a villanyszerelő, a festő, és négy barátunk, akik a bútorszállításban és a bútorok szerelésében vették ki részüket. Déltől ott volt egy barátnőm is, aki segített a hűtő és a sütő vásárlásánál, és estig ott maradt segíteni. Később eljött a barátom újabb haverja, aki szintén sokat segített aznap, és nem utolsó sorban ott voltam én, amikor odamentem felmérni a terepet. Mikor megláttam a helyzetet, és tudtam, hogy a barátom már aznap este ott akar aludni, a félig kész, új lakásban, rosszul éreztem magam, hogy nem veszek részt aktívan a rend megteremtésében. Munkahelyemről elkéredzkedtem kicsit előbb, még beraktam két nagy táska ruhát és a személyes dolgaim egy részét az autóba, elmentem a porszívóért, és oda téptem az új lakáshoz. Ekkor már csak öten voltak ott. A villanyszerelő fáradtan ugyan, de rendíthetetlenül szerelt, a festő az élvédőket ragasztotta fel. A barátom haverja, a barátnőm és a kedvesem pedig ott segített, ahol épp szükség volt rá. Mindenhol por, kosz és telepakolt dobozok. Fáradt voltam és ingerült, de tudtam, hogy épp mi a legfontosabb teendő, amivel előre haladunk. Szinte ájulásig pakolásztam, néha a barátnőm szólt rám, hogy: „Gyere, kicsit üljünk le!” A barátom estefelé a barátja segítségével elintézte a bevásárlást, finom hideg vacsorát hozott, amit már az új lakásban álló ágyon ettünk meg az első vendégeinkkel, akik egész nap segítettek. A költözés estéjén még semmi sem volt a helyén, kivéve a bútorokat, poros volt a levegő, a sok takarítás ellenére koszos volt minden, mégis nagyon boldogok voltunk. Élveztük azt, hogy a magunk urai vagyunk, még akkor is, ha egy csomó szomszéd lakik a környező lakásokban. A költözés napjaiban a rakodás mellett számoltuk és megjegyeztük az új lakásban az összes első cselekedetünket. A hétvége után még mindig öt dobozt kellett arrébb rakni ahhoz, hogy a hatodikban megtalálja az ember azt, amit keres. Így volt ez annak ellenére, hogy a ruhák, a fürdőszobai dolgok, a könyvek és DVD-k, a konyhai eszközök és az elektronikai cikkek már a helyükön voltak. Az új lakásban töltött negyedik nap végére. A költözés még tart, hiszen már a legtöbb dolog a lakásba került, de még nem a helyére. Még egy nagy lélegzetet veszünk a nagytakarítás előtt, aztán nekiállunk, és kisikáljuk a legutolsó sarkot, a legmagasabb könyves polcot és az ágy alját is. Talán sosem lesz vége, de az a biztos, hogy ha a közeljövőben költözni fogunk esetleg egy nagyobb, tágasabb lakásba és megengedhetjük magunknak akkor mindenféleképpen hívni fogunk egy költöztető brigádot. Ezekben a napokban miközben folyt a felújítás és pakoltuk össze a saját holmiijainkat nagyon elfáradtunk. Ezért mondom, hogy legközelebb biztos, hogy az egész költözést egy olyan cégre fogjuk bízni, akik a megfelelő szakértelemmel és csomagoló dobozokkal jönnek és becsomagolják az összes cuccunkat és segítenek a szállításban is.